Sütő András nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Nemzeti Színház művészei júl. 8-án a Gyulai Várszínházban mutatják be Az ugató madár című drámáját. Nemrégiben orvtámadás érte egész családját, ismeretlen tettesek meg akarták mérgezni őket. Otthona tetejére pedig két mázsa követ zúdítottak, a kövek tönkretették a tetőzetet. A Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia Sütő Andrást Nobel-díjra terjesztette fel. Erről a hírről Sütő András megjegyezte, nagyon sajnálja, hogy a magyar irodalomból Németh László és Illyés Gyula nem kapta meg a Nobel-díjat. /Lőcsei Gabriella: A kényszerűségnek kínja és gyakorisága. = Magyar Nemzet, júl. 3./
1997. március 26.
Eörsi István emlékeztetett arra, hogy összegyűltek vagy huszonöten Budapesten, a Merlin Színházban, hogy egy másik íróegyesületet alakítsanak. Eörsi kirohant a Magyar Írószövetség ellen. Szerinte a Kádár-érában az Írószövetség a pártpolitika transzmissziós szíjaként funkcionált. A tagságot felduzzasztották. A rendszerváltás után a "tagságot tovább duzzasztották - hazaffyas kötelességből az összes jelentkező kisebbségi és emigráns magyart felvették, akinek neve nyomdafestéket látott." /Eörsi István: Van-e, ami nincs? = Népszava, márc. 27./ Horn Gyula miniszterelnök márc. 27-én találkozott a Magyar Írószövetség székházában hazai és határon túli magyar írókkal, akik az Írószövetség nehéz anyagi helyzetét tolmácsolták. Éppen ebben az időben jelentették be, hogy egy csoport új írószervezetet alakít. A kezdeményezők - Konrád György, Eörsi István, Szilágyi Ákos, Kukorelly Endre, Radnóti Sándor - akik nyugatos vagy posztnyugatos paradigmában gondolkodnak, nem kapnak kellő hangsúlyt a jelenlegi írószövetségben. /Népszabadság, márc. 28./ Pomogáts Béla reagált Eörsi írására. Elmondta, hogy Magyarországon jelenleg nyolc irodalmi társulás működik /Magyar Írószövetség, PEN Klub, József Attila Kör, Írószakszervezet, Magyar Írók Egyesülete, Független Magyar Írók Szövetsége, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, Magyar Művészeti Akadémia/ és most lesz egy kilencedik. Pomogáts már tavaly ősszel javasolta Konrád Györgynek, hogy az írószövetségen belül jöjjön létre azoknak az "urbánus", "liberális" íróknak /most "posztnyugatosoknak" nevezik magukat/ a társulása, akik úgy érzik, kisebbségi helyzetbe kerültek a szövetség választmányán belül. Nevezzék Babits Társaságnak, ajánlotta Pomogáts, ő is belépne. Az Írószövetségben úgyis működik egy Móricz Zsigmond Kör a hagyományos irányzatúaknak, a baloldali íróké pedig a Nagy Lajos Társaság. Ebből nem lett semmi. - Az új szerveződés viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a szolidaritás hamarosan megtörik. Az irodalom még inkább kiszolgáltatottja lesz a pártpolitikának, s még inkább a politika pártok alárendeltségébe kerül. Ezek a pártok igyekeznek növelni a befolyásukat a kulturális életben. "Nem az új írói egyesület megalakításának szándékára, hanem a szándékot kísérő retorikára gondolok." - írta. Kiábrándító, hogy egy irodalmi kezdeményezést ilyen agresszív kijelentések kívánnak megalapozni. A szervezők nem arra törekednek, hogy az egyesületnek értelmes feladatot adjanak, hanem arra, hogy besározzák és a talajba döngöljék a riválisnak tekintett szervezetet. Elsősorban Eörsi Istvánnak a Népszava márc. 27-i számában megjelent írására gondol. Eörsi indulatkitöréseit megcáfolni úgy sem lehet: ez egy másik dimenzió.- "Az új írótársulás bejelentését kísérő kíméletlen harcmodor ugyanis tovább növelheti az irodalmi életben amúgy is meglevő ellenségeskedést..." /Pomogáts Béla: Õrizzük a méltóságot és a szolidatást. = Magyar Hírlap, ápr. 3./
1999. május 1.
Ápr. 29-én Budapesten átnyújtották Benkő Samu /Kolozsvár/ művelődéstörténésznek a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét. Az elismerést még február végén ítélte oda az intézmény közgyűlése, amikor is a testület megválasztotta rendes tagjának az erdélyi tudóst. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./ Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. február 25./ 1949 és 1952 között a Bolyai Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde. 1953-tól több mint két évtizeden át a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetének, majd 1975-től 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig az Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa. Az erdélyi művelődéstörténész 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Fő kutatási területe a 18?19. századi művelődéstörténet, Bölöni Farkas Sándor, Kemény Zsigmond, Ormós Zsigmond, Bolyai János, Újfalvi Sándor kéziratos hagyatéka. Benkő Samu a szerzője többi között A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben című munkának is. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./
2000. június 22.
Jún. 21-én Kolozsváron a budapesti Kós Károly Egyesülés és a kolozsvári Ars Pedagogica Alapítvány szervezésében Organikus építészet címmel nyílt kiállítás, melynek vendége a Kossuth díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a Francia Építészeti Akadémia aranyérmes díjazottja Makovecz Imre volt. Balogh Ferenc építész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke az organikus építészet fogalmát taglalta, megvilágította a modern építészet és a környezet közti összhang megteremtését célzó irányzat lényegét. Labancz Zoltán, az 1995-ben alakult Ars Pedagogica Alapítvány képviseletében szólt arról az eszmeiségről, amelyet Kós Károlynak a magyar és az európai kultúrában egyaránt kimagasló személyisége jelent, s amelynek jegyében a jeles építész nevét viselő budapesti egyesülés tevékenykedik. Ezután Makovecz Imre ismertette a legálisan ugyan csak tíz éve, de illegálisan már a hatvanas évek óta működő szervezet tevékenységét, amelynek maga is alapító tagja. Az egyesülés három alapítványt hozott létre. Az egyik szabadiskolát működtet, amelyben az önkormányzatok számára képeznek ki információelmélettel, informatikával, településtörténettel foglalkozó szakembereket. A másik alapítvány jelenteti meg az Országépítő című környezetvédelmi és építészeti folyóiratot, míg a harmadik vándoriskolát működtet, amely évente pályázatot ír ki főiskolát végzett építészek és végzett építészmérnökök számára. Hatvan- nyolcvan jelentkezőből ötöt-hatot vesznek fel, akik három éven keresztül dolgoznak fél-fél évet a Kós Károly Egyesülés különböző cégeinél, majd egy mestermunka elkészítése után megkaphatják a legmagasabb fokozatnak számító vezető építészi besorolást. Makovecz szerint az a technikai, civilizációs fejlődés, ami most van, zsákutca. A Kós Károly Egyesülés a fenntartható környezetért száll síkra egy olyan korban, amelyben megbomlanak az értékrendek, a hagyományos struktúrák átlényegülnek, a fenséges terek, mint a velencei Szent Márk tér is, a "konzumidiotizmus", a műveletlen turistaáradat révén karikatúrájába csap át. A konzumtársadalom felfalja mindazt, amin nyugszik a Kárpátmedence, Erdély, Európa: a kultúrát. Ennek a negatív áramlatnak kell ellenállni valamilyen módon. A megnyitón Makovecz Imre munkásságát diavetítésen mutatták be. Makovecz Imre példaképének tekinti Kós Károlyt. A díszítőelemekkel olykor nagyon is pazarlón bánó építészeti fantáziaremekek láttán jogosan merült fel a kérdés: hol is a hasonlóság? Hiszen az erdélyi népi építészet hagyományaiból táplálkozó, az egyszerű, puritán szépségre alapozó kóskárolyi hagyomány, majdhogynem ellentéte a filmen bemutatottaknak. A válasz nem késett: Kós nem stílust jelentett, hanem annál jóval többet, eszmeiséget. /Németh Júlia: Organikus építészet. Makovecz Imre ismét Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
2002. április 18.
Az 1992-ben alapított Magyar Művészeti Akadémia ? eddigi életműve elismeréseként ? rendes tagjai sorába fogadta Jakobovits Miklós festőművészt, a Barabás Miklós Céh elnökét Az Akadémia eddigi erdélyi tagjai: Benkő Samu művelődéstörténész, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár költők, Sütő András író, valamint Terényi Ede zeneszerző. /Akadémiai tagság Jakobovits Miklós festőművésznek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2002. augusztus 28.
Életének 62. évében, aug. 26-án elhunyt Gion Nándor vajdasági magyar író. A vajdasági magyar prózaírás kiemelkedő alakja 1941-ben született a magyarlakta Szenttamáson. Tizennégy regénye közül a legsikeresebbek a szerbiai területen élő népek XX. századi sorsáról szólnak. Gion Nándor 1963 és 1983 között újságíróként, 1983-tól 1985-ig az Újvidéki Színház igazgatójaként dolgozott, 1985-től az Újvidéki Rádióban főszerkesztői posztot töltött be. 1979 és 1982 között a Vajdasági Magyar Íróegyesület elnöke volt. 1992-ben Magyarországra költözött. 1973-ban adta ki fontos művét, a Virágos katonát. Ezt később trilógiává bővítette, és Latroknak is játszott címmel 1999-ben jelentette meg Budapesten. Legrangosabb irodalmi kitüntetései között szerepel a jugoszláviai Híd-díj (1973), a József Attila-díj (1988), a Soros-életműdíj (1993) és a Márai Sándor-díj (1998). A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja kitüntetést 2000-ben vehette át, ugyanabban az évben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai közé választotta. /Elhunyt Gion Nándor vajdasági magyar író. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./
2003. június 4.
67 éves korában elhunyt Szabó Csaba zeneszerző. Másfél évtizede települt át Marosvásárhelyről Szombathelyre, ahol a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára volt. Ákosfalván született, Kolozsváron végezte a Zeneművészeti Főiskolát. A régi Székely Népi Együttes mutatta be kórusműveit, népdalfeldolgozásait. Az erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című munkája elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia 1999. évi milleniumi díját. Zeneművei, szimfonikus alkotásai, vonósnégyesei őrzik a zeneszerző-tudós emlékét. Jún. 5-é helyezik örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. /Metz Katalin: In memoriam Szabó Csaba. = Magyar Nemzet, jún. 4./
2003. június 7.
Szabó Csaba zeneszerzőtől, zenetudóstól jún. 6-án vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotó május 23-án, hatvanhét éves korában hunyt el. Szabó Csaba 1936. április 19-én Ákosfalván született. 1959-től 1967-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestere, 1963-87 között pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa volt. Tanári tevékenysége során számos színpadi, énekkari, kamarazenei, szimfonikus zenei alkotást komponált, a főiskolán vetette papírra zeneetnográfiai kutatásainak eredményeit. Társszerzőjével, Seres Andrással közösen adta közre a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötetet, amelyben - mint az előszóban olvasható - "az 1970-80-as évek moldvai sziget- és szórványmagyarsága énekes és hangszeres kultúrájáról, népköltészetéről" adott áttekintést. Szabó Csaba 1988-tól 1991-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense volt. Elméleti főművét, az Erdélyi harmóniás éneklés a XVIII. században című művét Magyarországra költözése után írta meg; a háromkötetes munka a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatán Arany Díjat nyert. /Elbúcsúztatták Szabó Csaba zeneszerzőt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./
2004. május 19.
Máj. 17-én Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Irodalmi Kör és a Pro Libris Könyvbarátok Egyesületének vendége volt Szilágyi István író, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, Lászlóffy Aladár költő és Sigmond István író, a Helikon szerkesztői. Sigmond István legújabb kötete nyerte Az év könyve kitüntetést Magyarországon, s hogy Lászlóffy Aladár a napokban lett a Magyar Művészeti Akadémia tagja. /(Gál Éva Emese): Kitüntetésről, akadémiai tagságról szerényen. Irodalmi délután a Helikon szerkesztőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
2005. január 5.
A Magyar Művészeti Akadémia elnökségének közleményt adott ki a határon túli magyar művészek felvételéről. A Magyar Művészeti Akadémia minden tagja jelképesen megosztja magyar állampolgárságát egy-egy határon túl élő magyar művésszel. A testület a most megválasztandó új tagok mindegyikét teljes jogú magyar akadémikusnak tekinti. Ezzel a közleménnyel az Akadémia célja, hogy széles körű civil mozgalmat indítson el Magyarországon, hasonló lépésre biztatva a kulturális, a tudományos és a gazdasági élet más résztvevőit is. /Új határon túli tagjai lesznek a Magyar Művészeti Akadémiának. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2005. április 8.
Új tagokkal gazdagodott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A nemrégiben megtartott közgyűlés döntése szerint az akadémia ötven határon túli magyar művészt vett fel soraiba. Az MMA, amelynek elnöke Makovecz Imre, 15 éve alakult, ma már csaknem száz tagja van, közöttük írók, költők, képzőművészek, zeneművészek, építészek. Az intézmény adományokból tartja fenn magát, jelenleg nem fogad el kormánytámogatást. A mostani döntést Makovecz Imre a tavaly december 5-i népszavazás végeredményével magyarázta, mint mondta, ezzel a lépéssel a Magyar Művészeti Akadémia a Kárpát-medence magyar művészeti akadémiájává válik. Az Akadémiának eddig is voltak határon túli tagjai, mint például Sütő András író, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár költők és Terényi Ede zeneszerző. Gyurkovics Tibor, az akadémia alelnöke úgy fogalmazott, hogy a mostani bővítés jelképes gesztus az „elmaradt ölelés miatt”. A határozat szerint az MMA tagjai sorába felveszik az irodalom berkeiből, többek között, Farkas Árpádot, Ferenczes Istvánt, Király Lászlót, Lászlóffy Csabát és Sigmond Istvánt, valamint Kallós Zoltán néprajzkutatót, Murádin Jenő művészettörténészt, Jakobovits Márta keramikust, Páll Lajos festőművészt, költőt és Zakariás Attila építészt. Az oklevelek ünnepélyes átadására április 10-én lesz. /A Magyar Művészeti Akadémia új tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2005. április 11.
Április 10-én Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ünnepi ülést tartott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Az ülésen 44 új, határon túli magyar művész vehette át a tagságot bizonyító oklevelet. Ezen a napon kapta meg az idei akadémiai aranyérmet Gergely István csíksomlyói plébános. Az MMA új, erdélyi tagjai: dr. Almási István népzenekutató; Bocskai Vince szobrász; Bogdán László író; Farkas Árpád író, költő; Ferenczes István költő; Haáz Sándor zenenetanár; Hunyadi László szobrász; Jakobovits Márta keramikus; Jecza Péter szobrász; Kallós Zoltán néprajztudós; Király László író; Kusztos Endre festő, grafikus; Kuti Dénes festőművész; Lászlóffy Csaba költő, író, műfordító; Marosi Barna író, újságíró; Murádin Jenő művészettörténész; dr. Nagy Attila mérnök, Shakespeare-kutató; Páll Lajos költő, festőművész; Sigmond István író; Sipos László festőművész; Szenik Ilona népzenekutató; Szőcs István író, műfordító; Újvárossy László grafikus és Zakariás Attila építész. /Ünnepi ülés a Magyar Művészeti Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 16.
Sepsiszentgyörgyön van a közel ezerháromszáz kötetes Shakespeare-könyvtár, ahol hat nyelven található meg a teljes életmű. A könyvtár létesítőjét, a Shakespeare Alapítvány létrehozóját és irányítóját, dr. Nagy Attilát a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai sorába fogadta. Őt Mészöly Dezső Kossuth-díjas költő, műfordító, a Magyar Shakespeare Társaság alelnöke javasolta a tagságra. Mészöly Dezső volt dr. Nagy Attila könyveinek első lektora, és ő írta az előszót három munkájához; az 1988-ban elkészített Kalandozások Shakespeare idő-univerzumában kézirathoz, a 2001-ben megjelent Ezerszer az évezred emberéről, majd a 2002-ben kiadott Shakespeare varázsköpenye alatt című könyveihez. Utóbbi két munkáját angol nyelven is kinyomtatták. Tizenhét ország több neves Shakespeare-kutatója kereste fel Sepsiszentgyörgyöt a Nagy Attila által szervezett nemzetközi találkozók alkalmával. A Nagy Shakespeare Kert, Shakespeare Nagy Magyar Kertje, illetve A Világirodalom Nagy Kertje nevet viselő tervei nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki. Jelenleg a Debrecenben elkészített 2010, Európa fővárosa pályázati dokumentációnak része az egyik terve, a másikat pedig, a Nagy Shakespeare Kertet a Budapest melletti Veresegyházon tervezik megvalósítani. Dr. Nagy Attila reménykedik abban, hogy Sepsiszentgyörgyön megvalósul idővel a Háromszéki Híres Személyiségek Kertje, melyet ő javasolt. /Fekete Réka: Shakespeare bűvöletében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./
2005. április 25.
Sepsiszentgyörgyön hagyománnyá vált a Szent György-napok alkalmával tartott ünnepi tanácsülés, melyen díszpolgári címet, a város elismerését és a Pro Urbe-díjat adományoznak. A város elismerését kapták Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla, a színes fotókat tartalmazó Sepsiszentgyörgy-kötet szerzői, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagságát a közelmúltban elnyert sepsiszentgyörgyi személyiségek, Bogdán László, Nagy Attila, Farkas Árpád és Zakariás Attila. Díszpolgári címet kapott Wim Jan van’t Wout holland állampolgár Szotyor a falunak 1993 óta megszakítás nélkül nyújtott önzetlen támogatásáért. Idén négy Pro Urbe-díjat adományozott a város önkormányzata. A díjazottak: László Károly színművész, Dali Sándor, Fekete Gábor sportpedagógus és Alexandru Zaharia nyugalmazott ezredes. /(s): Sepsiszentgyörgy kitüntetettjei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./
2005. május 7.
Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész szinte folyamatosan munkában található műtermében. Nemrég felavatták Debrecenben Wass Albert emlékplakettjét. A Magyar Művészeti Akadémia /MMA/ neki ítélte 2005-ös Koller-díjat, melyet Budapesten vett át. Most készíti el Szent István király egész alakos szobrát, mely nyáron már Kiskunfélegyháza központi részében fog állni. Marosszentkirályon megcsodálható Hunyadi László Szent István szobra, de annak felavatása óta eltelt néhány év, azóta a művész maga is változott, ez tükröződik majd új alkotásában. /N. M. K.: Koller-díj Hunyadi Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./
2005. szeptember 8.
Szeptember 7-én megnyílt Sipos László /a Barabás Miklós Céh és a Magyar Művészeti Akadémia tagja/ festményeinek kiállítása Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. /(n): Sipos László gyűjteményes kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
2005. szeptember 24.
Kusztos Endre grafikus nyolcvanéves. 1985-ben elvesztette feleségét, hét évre rá a fiát. Ezután az örökös gyász következett, vallja, a fák világába menekítette fájdalmát. A fák festője kimeríthetetlenül gazdag formanyelvre talált. „Kusztos Endre gazdag tónusú tus és szénrajzainak naplószerű képi szekvenciái, a művész európai színvonalú szakmaiságáról, valamint egyéniségének lenyűgöző puritánságáról tanúskodnak”– írta róla Vécsi Nagy Zoltán. A véletlen folytán az 56-os magyar forradalom idején feleségével együtt éppen Budapesten tartózkodott. Ott helyben papírt ragadott, és megörökítette a történelmi pillanatokat. Rajzai értékes fejezetét képezik a magyar forradalomról megjelentetett dokumentumkötetnek. Előrehaladott kora ellenére Kusztos Endre, a Barabás Miklós Céh tagja mai napig egyike a legaktívabb erdélyi képzőművészeknek. Járja az országot, járja a nagyvilágot. Nemrég tért vissza a makói művésztelep nyári táborából, szeptember 24-én nyílik tárlata Marosvásárhelyen, szeptember 30-án pedig Szászhalombattán mutatják be az alkotásaiból rendezett tárlatot. Szeptember 29-én a Magyar Művészeti Akadémián köszöntik születésnapja alkalmából. /Németh Júlia: Kusztos Endre, a rajzolás Petőfije nyolcvanéves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./
2006. március 25.
Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.
2006. március 31.
Március 30-án ünnepelték a 80 éves Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatót Székesfehérváron, a Magyar Néprajzi Társaság és a Zenetudományi Intézet szervezésében. A konferencián Andrásfalvy Bertalan, a néprajztudomány doktora és mások tartottak előadást. Az ünnepi koncerten tucatnyi együttes lépett fel, illetve egyéni előadók is, többek között Berecz András, Sebestyén Márta és Petrás Mária. A belépő- és pártolójegyek eladásából begyűlt összeggel a válaszúti szórványmagyar iskolát kívánják támogatni. „Isten éltesse számos esztendőkig a 80 esztendős Kallós Zoltánt, szellemi honvédelmünk vezérlő kapitányát!” – áll abban a könyvajándékban, melyet Budapesten ajándékoztak egy nappal korábban a néprajzkutatónak, azon a születésnapi ünnepségen, melyet tiszteletére rendeztek – a magyarországi Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kezdeményezésére – a Budai Vigadóban, a Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza közreműködésével. „Éppen negyven esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg Kallós Zoltánnal, amikor először indultam Moldvába, mégpedig Kolozsváron, Almássy István és Könczey Ádám társaságában, Tőkés István bácsinál, mert ott volt a főhadiszállásom útban a csángókhoz” – nyilatkozta Halász Péter néprajzkutató, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. Az ünnepség mellett a Teleki László Alapítvány kiadásában megjelent Moldvai csángó-magyar okmánytár – 1467-1706 /Budapest, 2003/ című kötet újabb kiadását és egy üveg négyputtonyos tokaji bort ajándékoztak a folkloristának, és Olsvai Imre népzenekutató bemutatta az ünnepelt Új guzsalyam mellett című, új könyvét és CD-jét. Ezután Kallós Zoltánt a Magyar Kultúra Alapítvány székházában a Magyar Művészeti Akadémia, a Litea Könyvszalon, az Erdélyi Szövetség és Budapesti Székely Kör ünnepelte. /Guther M. Ilona: Kallós, a szellemi honvéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./
2006. április 25.
Televíziós szakembert jelöltek a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjának Xantus Gábor filmrendező személyében. Az MMA új tagjait az április 20-án Budapesten megtartott ünnepi ülésen köszöntötték, amelyen jelen volt a kolozsvári szakember is. Xantus Gábor elmondta, váratlanul érte, nem tudtam arról, hogy őt is fölterjesztették. A díjat gesztusértékű dolognak tartja a határon túli alkotók felé. A márciusban megtartott közgyűlésén az MMA rendes tagjai közé választotta Istvánfi Gyula építészt, Gulyás János filmrendezőt, operatőrt, Gulyás Gyula filmrendezőt, Huszár Lajos zeneszerzőt, Szőnyiné Szerző Katalin zenetörténészt, Reményi Attila zeneszerzőt, Xantus Gábor filmrendezőt és Zsigmond Dezső filmrendezőt. Az 1996 óta minden évben megítélt aranyérmet 2006-ban Csicsery-Rónay István közíró, könyvkiadó kapta a világ magyarságának szellemi felemelkedéséért, függetlenségéért vállalt áldozatos munkája elismeréseként. /Köllő Katalin: A Magyar Művészeti Akadémia tagja lett Xantus Gábor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2006. július 11.
Tizenegy magyarországi művészeti szervezet írta alá azt az állásfoglalást, amelyben az ellen a törvénymódosítási tervezet ellen tiltakoznak, ami mások mellett a kulturális és művészeti közalapítványok nagy részének megszűntetéséről rendelkezik. A művészeti szervezetek szerint súlyos veszélyeket jelent a magyar művelődési és művészeti élet számára, ha ezek a közalapítványok megszűnnek, s gazdátlanul maradnak az általuk elvégzett feladatok, illetve a kezelésükben, illetve tulajdonukban lévő vagyon, amely az alapítványok létrejötte óta valamelyes stabilitást biztosított a kulturális élet egyébként ellátatlan, fontos területein. Az állásfoglalást a Magyar Írószövetség, az Írók Szakszervezete, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Fiatal Írók Szövetsége, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete, a Magyar Zenei Tanács, a Magyar Építőművészek Szövetsége, az Art 9 Ferencvárosi Képzőművészek Egyesülete, a Magyar Szobrász Társaság, a Magyar Művészeti Akadémia és a Színházi Dolgozók Szakszervezete írta alá. /Művészeti szervezetek tiltakozása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
2006. október 2.
Hosszan tartó betegség után elhunyt Sütő András szeptember 30-án Budapesten. A melanomában elhunyt író az Országos Onkológiai Intézet betege volt. Sütő András /sz. Pusztakamarás, 1927. jún. 17./ 1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol egészen 1989-ig a helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be. 1965 és 1977 között parlamenti képviselő, 1974-től 1982-ig a Romániai Írószövetség alelnöki posztját töltötte be. 1980-tól kezdve a Ceausescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. 1990 márciusában, a marosvásárhelyi pogromok idején elvesztette egyik szeme világát. Legismertebb művei: Mezítlábas menyasszony (dráma), Félrejáró Salamon (kisregény), Pompás Gedeon (dráma), Anyám könnyű álmot ígér (regény), Istenek és falovacskák (esszék), Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma), Csillag a máglyán (dráma), Káin és Ábel (dráma), Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé), Szúzai menyegző (dráma), Advent a Hargitán (dráma), Szemet szóért (naplójegyzetek), Balkáni gerle (dráma). Díjai és érdemrendjei: Állami-díj (1951, 1953, harmadik fokozat), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996), A Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – polgári tagozat (2005). /Elhunyt Sütő András. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
2006. október 10.
Október 8-án, vasárnap Tordán Bartók Bélára emlékeztek az ótordai református templom udvarán lévő IKE Galériában megnyitott Sipos László tárlaton, a helyi Petőfi Társaság rendezésében. Sipos László nem először állított ki a városban, a grafikus-képzőművész tanár már többször mutatta be munkáit. A képzőművészt 1997-ben a Barabás Miklós Céh festészeti díjával tüntette ki, tavaly pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. Sipos alkotásaival emlékezett az aradi vértanúk áldozatára, 1956-ra és Bartók Béla 125 éves születési évfordulójára. /Ladányi Emese Kinga: Az ősz első tárlata Tordán. Sipos László munkáival emlékeztek Bartókra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
2006. október 16.
Kós Károly házsongárdi emlékművének megkoszorúzásával zárult október 15-én a Magyar Művészeti Akadémia Kolozsváron megrendezett vándorülése. A tanácskozásra az akadémia magyarországi, kolozsvári és Kolozsvár-környéki, valamint székelyföldi tagjai gyűltek össze. Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke elmondta: az egyesület rögtön a magyarországi rendszerváltást követően alakult, a szó tág értelmében vett művészeket tömörít képzőművészektől, költőktől, íróktól filmszakembereken át az építészekig. Állami támogatás nélkül működik, alapítványi elven; feladatának tartja, hogy a magányosságra kárhoztatott művészeknek nyújtson fogódzót a rendszeres heti találkozókon keresztül. Szlovákiában, Szerbiában, Szlovéniában és Romániában élő tagok is tartoznak az egyesülethez, amelynek soraiba meghívásos alapon lehet bekerülni. Jelenleg hozzávetőleg 150 tagot számlál a Magyar Művészeti Akadémia. Elsőként Szilágyi István író köszöntötte október 14-én a Magyar Művészeti Akadémia vezetőségi tagjait. Makovecz Imre elnök hangsúlyozta: a Kárpát-medencében bárhol lehetne ez az összejövetel, hiszen a szervezetnek minden magyarlakta térségből vannak tagjai. Somogyi Győző képzőművész, elnökségi tag A művész hitele címet viselő, vetítéssel egybekötött előadást tartott. Az elmúlt másfél évben a Magyar Művészeti Akadémia soraiba lépett alkotók közül néhányan megtartották „székfoglalójukat”: Szőcs István, Sipos László, Páll Lajos, Király László, Ferences István, Farkas Árpád és Bogdán László tartottak beszédet és olvastak fel írásaikból. Oklevélosztással zárult a vándorülés délelőtti programja: Szenik Ilona népzenekutató, Lászlóffy Csaba költő, Szőcs István író, műfordító és Ács Margit, Lászlóffy Csaba, Király László, Szilágyi István; Ágh István, Dobai Péter és Nagy Gáspár műveit Kovács Flórián tolmácsolta. /-f-: A művésznek az életet kell szolgálnia. Kolozsváron tartotta vándorülését a Magyar Művészeti Akadémia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./
2006. december 9.
Idén lenne hetvenesztendős Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató /1936 – 2003/, a Marosvásárhely melletti Ákosfalva szülötte, aki a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián szerezte meg zeneszerzői diplomáját. Pályáját 1957-ben a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként és zeneszerzőjeként kezdte, majd 1963-1987 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa, itt zeneelméletet, zenetörténetet és beszédtechnikát tanított. Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének. 1987 után áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól haláláig, 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt. A kommunista időszakban alantas szakmai támadássorozat indult ellene, a mellette való kiállást meggátolták. A nyilvánosság előtt ezután kerülte a találkozást. Nem magát féltette. A magyar zenei művelődés szolgálatára szegődött, egy egységes nemzettudat hitével volt európai rangú zeneszerző, zenetudós és tanár. A zenetanítás módszertani kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a magyar népzene ügye, kutatása, tanítása vagy a zenei prozódia kérdései. Az erdélyi kórusmozgalom alakulása legbensőbb szívügye volt. 1999-ben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia Aranydíját az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című tudományos munkájáért. Sokrétű zeneszerzői munkásságából ad ízelítőt december 12-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában a Szabó Csaba emlékére elhangzó hangszeres- és kórusest, melyen fellép a zeneszerző fia, Szabó Péter és Lénárt Ágota zongoraművésznő is. /Csíky Csaba: Szabó Csaba-emlékhangverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./
2007. május 30.
A Fehér megyei Felvincen élő Sipos László festő és grafikus több városban kiállította munkáit, 2005-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, számos díjat tudhat magáénak. Május 7-én a Magyar Kulturális Intézet által szervezett Bukaresti Magyar Napok keretében nyílt meg a tárlata Bukarestben. Ugyanott mutatták be Józsa István Sipos Lászlóról szóló monográfiáját, amely a Pallas-Akadémia gondozásában jelent meg. /Dvorácsek Ágoston: Kakasok, harapófogó, szeg és kalapács. Beszélgetés Sipos László festővel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./
2007. szeptember 18.
Szeptember 16-án a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban nyílt meg Sípos László festőművész 15. egyéni kiállítása. A megnyitóbeszédet Fülöp Lajos múzeumigazgató tartotta. Sípos László /sz. Kolozsvár, 1943/ 1970-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil–falikárpit–gobelin szakán diplomázott. 1970–1990 között Torján tanított. Jelenleg a Fehér megyei Felvincen él. Festő, grafikus, 70 könyv illusztrátora, díszlet-, báb- és plakáttervező. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. /László Miklós: Nem tetszeni, hatni akar. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./
2008. január 30.
Gyulai Líviusz baróti születésű grafikus, animációs filmrendező január 29-én vehette át a Magyar Mozgókép Mestere címet. Gyulai Líviusz a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy ők, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, a 2004-es sikertelen magyarországi népszavazás után elhatározták, hogy egyfajta kárpótlásképpen nagyon sok erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai tagot soron kívül felvesznek az Akadémiába. Évek óta akadémiai üléseket, ünnepségeket, kiállításokat helyeznek ki ezekre a területekre. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Erdélyieket segítő Mester. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./
2008. február 1.
A magyar kultúra napja alkalmából rendezett nagyváradi ünnepi megemlékezésen Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke, eddigi munkássága elismeréseképpen, életmű-díjban részesült. A Kolozsváron született képzőművész évtizedek óta Nagyváradon él. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1985–97 között a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusa, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2003-tól az RMDSZ Országos Összművészeti Bizottságának elnöke. A 2007-es év különlegesen sikeresnek tekinthető a képzőművész számára. Januárban egyéni kiállítása volt a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Februárban kiállítás Budapesten az Abigail Galériában, majd a Művészetek Palotájában. Márciusban egy újabb kiállítás a magyar fővárosban, Óbudán, a Budapest Galéria kiállítóházban, mintegy 40 képpel. Augusztusban belgiumi meghívásra Romániát képviselte egy belga üvegművésszel együtt Nagyszebenben. Novemberben egy nagyméretű kiállítás a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a Bánffy-palotában. Ez alkalommal mutatták be a művészről a csíkszeredai Pallas Akadémia által kiadott albumot is. /Dérer Ferenc: Jakobovits Miklós kitüntetése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
2009. március 28.
A nyíregyházi Művészeti Hetek keretében mutatkozott be alkotásaival a nagyváradi művészházaspár. Jakobovits Márta, a temesvári egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, valamint a rotterdami székhelyű Európai Kulturális és Művészeti Akadémia vezetőségi tagja legfrissebb, sajátos hangvételű, míves kerámiáit, Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke pedig legújabb alkotói periódusának munkáit állította ki. Kettejük közös tárlatát március 17-én az Erdélyből Magyarországra áttelepült Miklóssy-tanítvány, Madarassy György Tamás, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakának végzettje nyitotta meg. /A Jakobovits házaspár kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./
